Nyár, ősz, tél
1996.
Szonettkoszorú formájában,
csak a szonettnél rövidebb sorokkal a írott versek: mindig az egyik vers utolsó sorával kezdődik a következő, és ha ezeket a sorokat összeolvassuk, összeáll az utolsó, összefoglaló vers.
I.
(Egyedül az éjszakában)
II.
(Két nap, két élet határán)
III.
(Ami elmúlt, s ami vár rám)
IV.
(Minden itt van még a mában)
V.
(A sötét víz velünk hallgat)
VI.
(Aludj, kicsim, álmodj szépet)
VII.
(Sötét rejti el szépséged)
VIII.
(Álmodj, kicsim, elringatlak)
IX.
(Nem maradt más, csak a káosz)
X.
(Ma még érzem a hiányod)
XI.
(Hadd higgyem, hogy ez szerelem)
XII.
(És remélnék megint, kedves)
XIII.
(De már késő, a mély csendes)
XIV.
(Álmodj egy új mesét velem)