IDEÁLISAN SÍK TEREPEN A LEGEGYSZERŰBB A TERVEZŐ DOLGA. ÁTTEKINTHETŐ A SZERKEZET, EGY METSZET ALAPJÁN ELKÉSZÍTHETŐ AZ EGÉSZ ALAPOZÁS, KÖNNYŰ CSATLAKOZÓ TEREPET RAJZOLNI A HOMLOKZATON, ÉS MÉG SOROLHATNÁNK. lEJTŐS TERÜLETEN VISZONT ÉRDEKES LEHETŐSÉGEK KÍNÁLKOZNAK.

Teljesen sík terepen is lehet félszint-eltolásos, vagy változó belmagasságú házat építeni, de ez kicsit öncélúnak tűnhet. Erősebb lejtés esetén viszont szinte kötelező, mert okosabb és harmonikusabb dolog alkalmazkodni a környezet adottságaihoz, mint erőszakot tenni rajta 1-2 méteres feltöltésekkel és bevágásokkal, támfalakkal. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet alakítani a terepen, de az mindenképpen elvárható, hogy a ház is alkalmazkodjon valamennyire a terephez, és csak a szükséges mértékben változtassa meg a geodéziai viszonyokat.

EGY-KÉT LÉPCSŐ

Mennyire lejt a telkünk? A laikus szemre kb. a felét tippeli az igazi lejtésnek, mert a ferde terep "megvezeti" a tekintetet. Érdemes meglévő épületekhez, kerítésekhez képest megbecsülni a lejtő mértékét. Ha nagy a lejtés, méressük fel szakemberrel a telket, enélkül nem lehet pontosan tervezni. (Sok esetben az építési hatóság kötelezően elő is írja a geodéziai felmérést.)

A gyakorlatban még síknak tekinthető az a terep is, ahol a ház területére jutó szintkülönbség nagyjából fél méternél kevesebb, ezt ugyanis az építkezés után úgyis szükségessé váló tereprendezéssel, növénytelepítéssel könnyedén síkba hozhatjuk. Az ennél nagyobb szintbeli eltérésekkel azonban valamit tennünk kell.

A fél-egy méter közötti szintkülönbségnél célszerű lehet a földszinti padlóba lépcsőt építeni, a felette lévő födém, és így a tető vagy felsőbb szint síkban hagyásával. Így például nagyobb belmagasságot adhatunk a a nappalinak, étkezőnek, miközben a vécé, fürdő, előszoba és más alárendelt elyiségek normál belmagasságúak maradhatnak. A lakáson belüli lépcső igen látványos elem, és két-három lépcsőfok nem akkora megterhelés, amit ne lehetne vállalni egy kis térélmény kedvéért (1. ábra).

FÉL SZINT

Egy-két méternyi szintkülönbségnél szóba kerülhet a félszint-eltolásos épület. Ebben az esetben már az egész házon, a felsőbb szinteken is végigmegy az eltolás. Éppen ezért nem helyi, kis lépcsőkkel oldjuk meg, hanem nyitottabb, látványosabb és tágasabb lépcsőházat készítünk a két eltolt szint határára. Így ezen keresztül közelíthető meg az épület másik felén található, fél szinttel (mintegy másfél méterrel) feljebb vagy lejjebb lévő rész, és persze a felettünk lévő szint is. Természetesen nem kötelező pontosan felezni a szintmagasságot, a két épületrész közötti különbség lehet ennél több vagy kevesebb is, csak akkor nem lesz egyforma a két lépcsőkar. Ez egyáltalán nem baj, sokkal érdekesebb, egyedi lépcsőt lehet tervezni (2. ábra).

Ha a szintkülönbség ennél is nagyobb, már teljes szinteltolást érdemes tervezni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a legalsó szint csak az épület egy része alatt található. A pincegarázs például a ház egyik oldalán van, szintben a tereppel, ugyanakkor a másik oldalon a földszinti nappaliból ki lehet sétálni a kertbe, és ez a helyiség már nincs alápincézve.

TERASZOS

Ha a felső szintek is követik a terep lejtését, létrejön a teraszház. Ezek általában több lakásos társasházak, és a lakások úgy elyezkednek el egymás felett a domboldalban, hogy az egyiknek a teteje a felette lévő számára teraszként szolgál.

Néha az épület telken belüli elhelyezésével is lehet játszani. Egyenetlen lejtésű telken például ha arébb teszem a házat pár méterrel, esetleg fél-egy méterrel is változhat az épület két vége közti szintkülönbség, ami egészen más helyzetet is teremthet. Szintén meghatározó az épület alakja, elnyújtottsága, az, hogy inább "kitér" a szintkülönbség elől, vagy hangsúlyozottan rásimul a lejtős telekre.

A terepcsatlakozás magasságáról érdemes megjegyezni, hogy például a lakószobák padlója nem lehet a csatlakozó terepszint alatt, és vele pontosan egy szintbe tenni sem ajánlott. Még a kerttel, terasszal közvetlen kapcsolatban lévő nappaliba is érdemes legalább öt centiméternyi szintkülönbséget tervezni, hogy egy zápor nyomán ne folyjon be a víz... A szokásos magasság a padlószint és a talaj között 20-30 cm, de mivel általában a terasz is kiemelkedik valamennyire a telek síkjából, ott még ilyenkor is tartható az a pár centis különbség.

TÁJOLÁS

Vannak hagyományosan kialakult tájolási preferenciák, mint a keletre néző hálószobák, a déli konyha és étkező, nyugati nappali és dolgozó, északi műterem ill. mellékhelyiségek. Ezek azonban nem kőbe vésett szabályok, hiszen az egyes emberek, családok életvitele, a szomszédság és a helyszíni adottságok is változtathatnak ezen. Előfordulhat, hogy a nappali az északi oldalra kerül, egyszerűen mert arra lejt a telek, arra látható a panoráma. Vagy a dombos terep a szokásos északnyugatitól eltérő uralkodó szélirányt alakít ki, és erre tekintettel változtatunk az épület, vagy egyes helyiségek tájolásán.

Fekete-Móró András
okl. építész
maestro@mds-epitesziroda.hu