| Kedvenc tervem Családi ház, fiataloknak |
||||||
 |
||||||
|
||||||
A magam kedvenc terve Veresegyházon épült fel, nagyjából egy éve. A földszintes családi ház egy fiatal pár számára készült. Az első sikerélményem az épület tömegformálása volt: a főépítész utcára merőleges gerincet és oromfalas kialakítást írt elő, én viszont egy dél felé nyitott L alakú alaprajzot szerettem volna. Kompromisszumként abban egyeztünk meg, hogy az épület T alaprajzú lesz, a két hosszanti végén oromfallal, a T száránál viszont lekontyolt tetővel, így a tömeg megőrzi az utcára merőleges jelleget. Az egyik sarkában viszont csak a garázs található, így a tényleges lakótér alaprajza mégis csak az általam elsőre, határozottan felskiccelt L lehetett... 
A telek lejtését pár lépcsőfoknyi szintkülönbséggel a nappali padlója is követi, a mennyezetet viszont szintben tartottuk, így a nappali-étkező terében kicsit nagyobb lett a belmagasság. Ezt egyébként is fontosnak tartom: egy konyhának vagy fürdőnek elmegy a 2,70-es belmagasság, de egy nappali-étkező tér ennél többet érdemel. A külső falakon belül csak válaszfalak vannak, a tetőt is egy acél tartóval támasztottuk alá, így az alaprajzot teljesen szabadon formálhattam. A tetőszerkezet egyébként is figyelemre méltó: hagyományos fedélszék helyett pallókból készült rácsos tartók készültek, melyek alá már csak egy gipszkarton álmennyezet került, így megspóroltuk a vasbeton födémet. Persze, ennek feltétele volt az is, hogy a tetőtér beépítésének lehetőségét egyszer s mindenkorra elvetették a lakók. 
Hogy miért szeretem különösen ezt a tervet? Talán, mert egyike az első teljesen önálló, teljesen sajátomnak érzett munkáimnak. Vagy mert hónapokon keresztül egyeztettük a terveket a megrendelőkkel, és készültek az újabb és újabb változatok. Mint egy kirakós játék: a fő forma nagyon hamar megvolt, sok megoldás, például a hálók-gardrób-fürdőszoba együttes szinte elsőre a helyén volt, aztán sorban a többi is, a vendégszoba viszont heteken át kereste a helyét. A végén már csak olyan apróságokat finomítottunk, hogy milyen fal takarja a konyha sarkába rejtett hűtőszekrényt. Az építtetők határozott igénye volt, hogy az épület kívülről feltűnést kerülő, egyszerű formájú legyen, hogy a külvilág csak egy békés falusi házat lásson, semmi többet. Talán csak a délnyugati oldal hatalmas ablakfelületei mutatják, hogy azért nem teljesen szokványos családi házról van szó. Mindig izgatottan, néha kicsit félve látogattam el az épülő házba. Jóleső érzés volt látni, ahogy fokról-fokra megépül mindaz, amit megterveztem, és aggódtam, hogy megépítve is úgy fog-e tetszeni a megrendelőknek és nekem, mint a rajzokon. E tekintetben csak most nyugodtam meg teljesen, hogy már egy éve benne laknak, és még mindig szívesen látnak a háznál... Fekete-Móró András |
||||||
Most induló új rovatunkban építészek írnak egy-egy kedvenc tervükről, kedvenc épületükről. Nem feltétlenül megépült munkákról van itt szó - néha éppen a legjobb tervek nem épülnek meg -, vagy csak attól olyan ideálisak, hogy nem építik meg őket. Megmaradnak éppen olyannak, amilyennek tervezőjük megálmodta őket...