Falfirkák
SzépLAK
2000. februári szám

Falfirkák
25. oldal
Írta: F. Gergely Ágnes
Fotók: Berényi János

Falfestési technikák és ötletek, az ugyanebben a lapszámban megjelent lakásunk képeivel illusztrálva
Címlap

Ezt a cikket átvette az Otthonunk.hu is.

További fotók is láthatók a lakásról a Saját lakás/iroda és a Saját lakás konyhája menüpontokban.

  25. oldal

A falra firkálni jó. Nehéz elhinni, de a kézügyesség, a szükséges eszközök nem az elsők a sorban. Ami ehhez igazán kell, az a bátorság, az önbizalom, no és a vállalkozó kedv.


Firkafal a nappaliban

Alapozásként addig festettük a falat, amíg nem lett teljesen fehér. (Ezt a munkafázist nem szabad kispórolni, mert különben átüt alóla a régi szín!) Aztán a fehér falra még egy élénksárga réteg került, és következhetett a munka "művészi" része, amihez egy tengeri szivacsra és sok flakon narancssárga színezőpasztára volt szükségünk. (Csak olyan színező megfelelő erre a célra, amely hígítás nélkül, önmagában is alkalmas festésre). A szivacsra ecsettel raktam fel a kevés színezőpasztát és először széles, lendületes mozdulatokkal összefirkáltam a falat, majd kiegészítésként kisebb, vékonyabb íveket húztam. Néhol a szín töményen meg is maradt, ez teszi plasztikussá a mintákat. Ezután a szivacsban levő maradék festékkel újra átkentem a vonalakat, óvatosan árnyalva azokat úgy, hogy a még nedves, tömény részek ne maszatolódjanak el. Egy-két négyzetméternyi falszakasz után mindig hátrébb kellett lépnem és leellenőriznem, hogy nem tértem-e el az eddigi "stílustól". Mindig csak néhány négyzetméteren dolgoztam egyszerre, mert ennél nagyobb felületet nem lehet munka közben átlátni. Ez a minta csak a fűrészporos tapétán lett ilyen vibráló, de kipróbáltam sima falon is: a fürdőszoba kék mintái ugyanilyen technikával, csak vakolt falra készültek.


Zöld mezők a hálóban

Egy szivaccsal, körkörös mozdulatokkal kisebb foltokat festettem a falra elszórtan, majd ahol már megszáradt a festék, a közbülső részeket is kitöltöttem. A sötét határoló vonalak ott keletkeztek, ahol a foltok egymásba értek. A foltok színárnyalata attól függ, mennyi festéket tettem fel az ecsettel a szivacsra.


Folton-folt a WC-ben

Halványsárga alapra nyomkodtam szivacsmintákat egy alig festékes szivaccsal. Így a felső, sötétebb réteg alatt átütött az alsó réteg, ezért választottam ugyanannak a színnek két, egymáshoz közeli árnyalatát: a mustársárgát kombináltam egy világosabb sárgával. A falfelületre alig nyomtam rá a szivacsot, és egyszerre nagyon kevés festéket használtam, és azt is a falra felvitel előtt el kellett simítani a szivacs felületén, különben könnyen elkentem volna a mintát. Ez a technika olyan, mint a gyermekkori krumplinyomda, csak a felhasznált anyagok különböznek.


Bordűrök

Bár mostanában széles a választék különböző bordűrökből, én nem kaptam kedvemre valót, így maradt a házilagos kivitelezés. A függöny mintáit használtam fel a hálószobai bordűrhöz, csak azt kellett kitalálni, hogyan fűzzem őket össze egy ismétlődő mintává. Mivel a hálószobában is fűrészporos tapéta van, ehhez a maradékot kb. 3 méteres csíkokra daraboltam. Először lefestettem őket egy árnyalatnyival világosabbra, mint a függöny anyaga, majd a minták felrakása után azok mentén egy kicsit sötétebb sárgával árnyaltam a hátteret. Magukat a virágokat és a sok apró minta negatívját egy műanyag lapból vágtam ki (erre a célra teljesen megfelel egy vastagabb műanyag irattartó), és ezt gemkapcsokkal rögzítettem a tapétacsíkon. Egy vékony ecsettel rajzoltam a mintákat a kivágásokon belül, ehhez falfestéket és színezőpasztát használtam. A sablont közben folyamatosan az előző minta végéhez illesztettem. Egy-egy csík megfestése után a kontúrokat fekete színű alkoholos filccel húztam ki. A WC-ben egy kicsit más technikát használtam: a minták negatívját ugyanúgy kivágtam, de itt szivacs segítségével festettem közvetlenül a falra, majd a körvonalakat ecsettel kontúroztam.

F. Gergely Ági