Egy aprócska, földszintes házikó húzódik meg a domboldalban - legalábbis az utcán gyanútlanul sétálóknak ez az első benyomásuk, amikor megpillantják a feltűnésmentes épületet. A helyi kőből épülő lábazat és a helyenként megjelenő téglaburkolat körbefut az egész házon, és ha a lejtő felőli oldalára kerülünk az épületnek, máris látszik annak valódi tömege: a lejtést kihasználva még egy szintet rejt a terep, amit megbízóink rekreációs helyiségként terveznek használni.

A terepbe félig besüllyedő, félig kiemelkedő, védett hátsó terasz lesz nyaranta a kültéri élet színhelye, felette sorakoznak a gyerekek és a felnőttek hálószobái.

Az alaprajz szigorúan követi a közösségi tér és a magánszféra szeparáltságát; a házba belépő a tágas előszobából a nappali-étkező-konyha térbe jut, majd onnan folyosó vezet a külön blokkban található hálóhelyiségekhez. A tetőtér későbbi használatba vételét is megfontolva került be a kör ablak az utcai homlokzatra, ami nem csak díszít, de elég fényt ad egy nagyobb dolgozószobának is.

Kattints a bélyegképekre!