Másik macskánk Krampusz, egy koromfekete, öt éves kislány cica. Szintén ajándék macska, félperzsa szülőktől. Mikor hazahoztam, Ágicza majdnem sírva fakadt, hogy milyen nyomott orrú, perzsaképű macskát hoztam neki. Mivel lakásban tartjuk őket, mindkettőt ivartalaníttattuk, Krampuszka műtétje tavaly tavasszal volt.

Krampuszka egy gyáva kukac: ha csak megszólal a csengő, már az ágy alatt lapul, és sok vendég csak második-harmadik alkalommal látja meg egyáltalán. Mikor a SzépLAK szerkesztője fotózta a lakásunkat, több, mint hat óra fotózás után is abban a hitben volt, hogy nekünk csak egy macskánk van...

Velünk viszont nagyon barátkozó, és mivel az átlagosnál kisebb termetű, rövid lábú, és nagyon aranyos kis vacakról van szó, nagyon belopta magát a szívünkbe. Ellentétben Kövérrel, ő igényli, hogy naponta foglalkozzunk vele, este pedig mindig ott alszik rajtunk a takarón.

Sokszor gondolunk arra, hogy Krampuszka lélekben egy kutya: füttyentésre odajön, visszahozza az összegyűrt papírgalacsinokat, és esténként hűségesen követ minket mindenhova... Ha legyet látunk a lakásban, a "Vadászd le" paranccsal ráuszíthatjuk, és el is kapja az undok rovart: ügyesen az ablaküveghez szorítja, és megeszi.

Krampuszka olyan elképzelhetetlenül aranyos, hogy amint lehet macskát klónozni, mi megpróbáljuk...

Kattints a bélyegképekre